Skip to content

Fotótörténet – A kezdetek

2011. június 29. szerda

Igazából régóta foglalkoztat a kérdés: mitől jó egy fotó, milyen kritériumokat vegyek figyelembe, amikor akár egy művész, akár egy lelkes amatőr fotóját próbálom értékelni?

Ma egyes becslések szerint évente 1 milliárd fotó készül. A fotózás más művészeti ágakhoz képest nem túl idős, mindössze 150 éves múltra tekint vissza. Amióta széles tömegek számára elérhetőek a készülékek, sokrétű tömegmédiumnak tekinthető a fotózás. Bár az utóbbi időben az interneten a mozgó képek váltak igazán divatossá, még mindig tízezerszámra kerülnek fel képek nap mint nap. A fotó megjelenése jelentős változást hozott a festészet megítélésében is.

A fotográfia feltalálása a régi kifejezési eszközre halálos csapást mért, ugyanúgy a festészetre, mint a költészetre, melyek számára a XIX. század végén megjelenő automatikus írásmód a gondolkodás igazi fotográfiáját jelenti” André Berton, 1924

Már korábban is sok hiábavaló éleselméjűséget pazaroltak ama kérdés eldöntésére, hogy művészet-e a fényképezés – anélkül, hogy egy megelőző kérdést tettek volna fel: vajon a fényképezés feltalálása nem változtatta-e meg a művészet összjellegét.” Walter Benjamin: A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában, 1936

Felvetődik a kérdés, hogy a fotó megjelenésével van-e még értelme a valóság lehetőség szerint élethű ábrázolásának a festészet eszközeivel?! Bár a kérdés megválaszolása rendkívül bonyolult, annyit talán elfogadhatunk, hogy az absztrakt festészet megjelenése, létjogosultsága a fotózás elterjedéséhez is köthető.

Azt előrebocsátom, hogy ebből a bejegyzésből nem fog világosan kiderülni, mitől jó egy fotó, hiszen a kérdésre nem lehet egyetlen mondatban válaszolni. A célom inkább az, hogy bemutassam mit tekintettek a modern fotográfiában egy adott időszakban kiemelkedőnek. Korunk fotósai nagyrészt ezekhez a pontokhoz viszonyítva vagy éppen ezek ellenében alkotnak. Akkor, amikor ítéletet alkotunk egy képről érdemes felidézni e médium történetét. Tisztában vagyok vele, hogy az itt leírtak csupán gyorstalpalónak tekinthetők, de nem akarom túlfeszíteni a blogműfaj kereteit.

Századforduló: az „éles” művészeti vita

1889-ben jelent meg Peter Henry Emerson könyve „Naturalistic Photography for Students of Art” címmel. A kubai születésű fotós alaptétele az volt, hogy a modern fotográfiának életlen képeket kell készítenie. A gyakorlatban Emerson képeinek mindössze egy területe éles, míg a többi rész homályos marad. Az emersoni tétel körül kialakult „hitvita” arról szólt, hogy a képek élesek vagy életlenek legyenek-e (az USA-ban ezt straight ill. pictorial fogalmakkal jelölték).

A pictorial hívei elsősorban olyan témákat fotóztak, mint a természet, a természetben végzett munka. Emellett különösen fontos volt a portréfotó és előszeretettel készítettek aktokat is.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ehhez az irányzathoz tartozott Robert Demachy francia bankár is. Ne csodálkozzunk azon, hogy képei már-már nem is fotóknak tűnnek. Ahogy mások is az „életlenek” táborában úgy Demachy is utókezelte képeit, ezzel is hangsúlyozva, hogy hagyományos értelemben vett művészeti tevékenységről van szó és nem ipari-gépies reproduktumokról. A századfordulóra közel 100 különböző eljárást dolgoztak ki, mint például a guminyomat, a brómolaj-nyomat vagy a pigmentnyomat.

Az 1890-es évektől sorra alakultak Párizsban, Londonban és Bécsben az új művészeti ágat bemutató szalonok, majd megnyíltak az első fotókiállítások is. 1890-ben rendeztek először Magyarországon amatőr fotókiállítást a Műcsarnokban.

Persze nem minden fotóművész alkotott egyetlen stílusban: Edward Steichen luxemburgi születésű fotós piktorialista stílusban kezdte, majd tíz évente váltott. Az avantgárd és kubista stílusokkal való kísérletezés után egészen a hadsereg számára készített dokumentarista fotózásig jutott, hogy végül kikössön a divat- és reklámfotográfia kommerciális világában. Nem véletlen, hogy kortársai kemény szavakkal illeték: Ansel Adams egyenesen a fotográfia Antikrisztusának nevezte, Walker Evans szerint „totális tartalmi üresség” jellemezte Steichent (több képe látható itt időrendben).

Advertisements

From → Fotótörténet

Hozzászólás

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: