Skip to content

Szoborséta 1.

2011. július 19. kedd

Nemrég egy barátommal sétáltam a Szabadság téren, és megálltunk az Egyesült Államok nagykövetségétől nem messze található Bandholtz szobornál. Ezután jutott eszembe, hogy érdemes lenne megnézni, pontosan milyen szobrok, emlékművek, emlékhelyek találhatók a téren, melyekhez a magyar új- és legújabb kori történelem számos – nem éppen szívderítő – eseménye kapcsolódik. A szobrok végiglátogatása, lefényképezése, történetük megismerése közben tudatosult bennem, mennyire szimbolikus ez a tér, és hogy építészeti szempontból Budapest egyik legszebb, legarányosabb tere a Szabadság tér.

Mielőtt azonban végigvesszük a téren álló szobrokat, érdemes felidézni, hogyan nézett ki a tér, mielőtt elnyerte volna mai formáját. A mai Szabadság tér helyét a XX. század fordulójáig egyetlen hatalmas épület határozta meg, a Neugebäude azaz az Újépület. Ahogy az egy korabeli rajzon is látható, az épület nyomasztóan uralta a területet.

Újépület – Nyomasztó szögletesség

A Neugebäude építését 1786-ban II. József rendelte el, eredetileg beteg- és szegénygondozó intézetnek szánták. Tervezője a francia származású osztrák építész, Isidore Marcellus Amandus Canevale volt. Érdemes egy pillantást vetni az eleinte rokokó stílusban alkotó építész két évvel korábban tervezett épületére, a felvilágosodás jegyében született bécsi Bolondtoronyra (Narrenturm). A pesti Neugebäudében és a bécsi Bolondtoronyban közös, hogy mindkettő a közép-európai felvilágosodás jegyében született jó szándékú, ám szerencsétlen kivitelezésű kezdeményezésnek tekinthető.

Narrenturm – Rettenetesen felvilágosult

A Bolondtorony építésének története állítólag ahhoz kapcsolódik, hogy II. József uralkodás idején kiderült, a bécsi kapucinusok elmeháborodott rendtársaikat föld alatti “lyukakban” tartották. Az osztrák császár egy modern gondozóintézmény építésével próbálta orvosolni a problémát, mintaként pedig a franciaországi útjain látott intézetek szolgáltak. Akár jelképesen is értelmezhető, hogy a föld alatti odvakból a felszínre hozták a betegeket és egy szép, kerek, világos, tökéletesen rendezett épületbe kerültek. Valójában a Bolondtorony is messze volt a humánus intézmény eszményétől, hiszen a nehezebben kezelhető gondozottakat börtönszerű cellákban tartották, egy vaskarikához láncolva.

Újépület térképen

De térjünk vissza a Szabadság térre: a Neugebäude felépítése meglehetősen sokáig, 1842-ig elhúzódott.  A 18 000 négyszögölös (kb. 64 000 négyzetméter!) épülettömbbe végül nem szegények és betegek, hanem katonák és rabok kerültek. A monstrum később sem lopta be magát a pestiek szívébe, ugyanis itt végezték ki 1849. október 6-án gróf Batthány Lajost, első felelős miniszterelnökünket, és ebben a börtönben senyvedett a szabadságharc számos alakja. Építészettörténeti szempontból az Újépület a korai klasszicizmus egyszerű vonalvezetéshez való ragaszkodásának szép példája volt – bár a szép jelzőt valószínűleg kevés honfitársunk társította az épülettel. Az ugyanis a korabeli tusrajzon is jól látszik, hogy abszolút nem illett környezetébe; a mai szemlélőnek olyan érzése támad, mintha egy idegen civilizáció egy előregyártott kaszárnyát pottyantott volna Pest közepére, mit sem törődve azzal, mennyire passzol az a már meglévő, épített környezetbe. Nem javult a helyzet azzal sem, hogy a kaszárnya köré folyamatosan magasabb épületeket húztak fel, ugyanis ezzel még zsúfoltabb lett Lipótváros közepe.

Siklóssy László (aki különben elsőként írt magyar sport- ill. erkölcstörténetet), Budapest építéséről szóló munkájában megjegyezte, hogy az Újépület “az abszolutizmus és elfojtottság szimbóluma”. Egyszerre volt a tér szimbolikus és valóságos értelemben is levegőtlen, mai divatos szóhasználattal akár “intranszparensnek”, átláthatatlannak is nevezhetnénk. A kaszárnya hatalmas belső terét elzárta az épület, így az udvarként és nem köztérként funkcionált. Ami ezután történik a területen, az szintén jelképes értelmű: elbontják az épületet és helyére egy átlátható, levegős tér kerül, melyet nemzeti mitológiánkhoz igazodva a szabadságról neveznek el. A köztéren és vonzáskörzetében ma látható szobrok és emlékhelyek közül négy kapcsolódik valamilyen formában a tér 1900 előtti történetéhez.

Újépület 1880 körül

A kietlen Újépület lerombolása, mely a Lipótvárost mintegy rút zárkő hihetetlen módon csonkítja, hiszem, hogy közóhaj. Az ott létesülendő szükséges tér vagy sétány ezen külváros mostani komoly és monoton hatását részben el fogja hárítani. ” (Ismeretlen szerző: Szerény vélemény Buda-Pest épülése, jövője és szépítése felett).

Jegyezzük meg azért azt is, hogy kevésbé szomorú események is kapcsolódnak a térhez: az Újépülettől délre volt ugyanis a Promenád, mely a reformkortól a városi lakosság kedvenc sétálóhelye volt, valamint az Újépület udvarán rendezték meg a Magyar Athletikai Club első versenyét. Ezzel pedig máris terünk első két emlékhelyénél vagyunk.

Advertisements

From → Szoborséta

Hozzászólás

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: