Skip to content

Szoborséta 2. – Eltűnt szobrok nyomában 1.

2011. július 24. vasárnap

Időközben meggondoltam magam, és a tér déli oldalán álló két emlékhely bemutatása előtt a Szabadság térről eltűnt szobrokat veszem sorra (ezt is két külön bejegyzésbe, hogy emészthető maradjon a téma). A jobb áttekinthetőség kedvéért készítettem egy térképet, melyen a már nem látható szobrokat jelöltem be (a jelmagyarázatnál a sorrend: szobor neve, alkotó, felállítás éve, eltávolítás éve).

Eltávolított szobrok a Szabadság téren

Irredenta szoborcsoport (1921, 1945): 1) Nyugat (Sidló Ferenc) 2) Észak (Kisfaludi Stróbl Zsigmond) 3) Kelet (Pásztor János) 4) Dél (Szentgyörgyi István)

5) Ereklyés Országzászló (Fürdei Richárd, Lechner Jenő, 1928, 1945)

6) Magyar Feltámadás szobra (Dózsa Farkas András, 1936, 1940)

7) Magyar Fájdalom szobra (Emile Gustav Guillaume, 1932, 1947)

8 ) „A nagy Sztálinnak a hálás magyar nép” ( Kisfaludi Stróbl Zsigmond, 1949, 1956)

?) Markovits Iván mellszobra (Horváth Géza, 1913, ?)

Kezdjük a legrégebbi eltűnt alkotással: a magyar gyorsírás atyjának, Markovits Ivánnak a mellszobrát 1913-ban helyezték el a tér déli részén. A térképen kérdőjellel jelöltem, mert sajnos nem tudom pontosan hol állt és mikor távolították el. A talapzaton egy bronz toll jelképezte a gyorsírást. Nehezen lehetne politikai jelentőséget tulajdonítani a szobornak, így furcsállom, hogy eltávolították, de az is lehet, hogy a második világháborúban sérült meg.  A térképen 1-től 7-ig jelölt helyeken az ország megcsonkításához kötődő szobrok álltak.

Irredenta szobrok – fájdalom szülte mitológia

A két világháború közötti időszakban a Szabadság tér képét jelentősen meghatározta az északi részen felállított irredenta szoborcsoport, valamint az országzászló. A harmincas években aztán további két, az ország megcsonkítására utaló szobrot állítottak fel a déli részen.

Elsőként érdemes elolvasni az irredenta szobrok korabeli leírását, mely sokat segít értelmezésükben.

Irredenta szobrok: Észak és Nyugat

Az „Észak” című emlékmű főalakja 3 méter magas, keresztrefeszített Hungária. A hozzásimuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi a régi anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc alakja védi, emlékeztetve arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban tótok is küzdöttek. (…)

A „Nyugat” című szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar Szent Koronára, s míg jobbjával az ország testéről leszakadni készülő nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen kapaszkodik a nagy magyar kettőskeresztes pajzsba. Fölötte áll Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján, jobbjában védően tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul. (…)

Irredenta szobrok: Kelet és Dél

A  „Dél” című szobron magyar férfi karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal kel a Délvidéket jelképező svábleány védelmére. Az előtte lévő búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és a Bánátot jelképezik. (…)

A „Kelet” című szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a levetkőztetett és kopjafához láncolt, bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező – kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító – alakot. (…) (Idézi: Pótó János: Emlékművek, politika, közgondolkodás, Budapest 1989, 27-28.)

A szobrokon több mitológiai, allegorikus alak is szerepel. A bizonyos képzőművészeti hagyománnyal rendelkező Hungária az európai nemzetallegóriák sorába tartozik, bár éppen az irredenta szobrokon egészen sajátos értelmezést kap. Számos európai nemzet azonosította magát nőalakkal, mindegyik sajátosan árulkodik az adott nemzet önképéről, hagyományairól. Az olaszok L’Italia turrita-ja (szó szerint tornyos Olaszország) fején tornyot formázó koronája a reneszánsz olasz városállamaira utal. Gyakran ábrázolták búzakalásszal utalva Olaszország mezőgazdasági jellegére, a fasiszta időkben pedig a rómaiak hatalmi jelképével, a fasces-al. Germánia alakjában egyesült a robusztus anya és a harcterek mitikus lénye, a valkűr alakja. A kard és pajzs mellett  a német-római császárság koronájával ábrázolták. Britannia nőalakja kezében szigonyt tartott (utalva a tengeri hatalomra), gyakran ábrázolták az ókori Pallasz Athéné által viselt sisakkal. Mellette az oroszlán a bátorságot jelképezte. Ausztria alakját fején hol koronával, hol pedig – az olasz allegóriához hasonlóan – vártoronnyal ábrázolták. Ezeken kívül a franciák és svájciak is rendelkeztek saját nőalakkal, sőt, valójában Európát önmagában is nőnek tekintette a történelmi-mitológiai hagyomány. A nemzet azonosítása egy nővel ill. anyával hasonló elképzelés alapján történhetett: egy anya mindent megtesz gyermekéért, így ha egy országot anyaistenség védelmezi, az ellenség nem sok jóra számíthat.

Germánia, Britannia, Ausztria és Itália – nő a lelke mindennek!

Hungária alakja valamelyest beilleszthető az európai allegorikus nőalakok hagyományába, ugyanakkor rendelkezik tipikusan magyar jellemzővel is. Az egyik első Hungária az aradi Szabadság szobor központi figurája, mely Anjou-liliomos sisakban, bal kezére csatolt pajzzsal kardjára támaszkodik, jobbjával babérkoszorút emelve a magasba. Jellegzetesen szecessziós nőalak, hasonló e korszak más allegorikus nőábrázolásaihoz (tudomány, művészet, ipar megszemélyesítése). Alakja méltóságteljes, győzedelmes, magyar mivoltát hosszú copfja jelzi. A hosszú copf az irredenta szobrokon is megjelenik; ott nem csak Hungária, hanem Csaba és az Észak férfifigurájának is “magyaros” jellemzője.

Az aradi Szabadság szobor központi alakja, Hungária (Vasárnapi Újság, 1889 október 6.)

Kisfaludi Stróbl Zsigmond Észak szoborcsoportjára megalkotott Hungáriája erősen átértelmezi Magyarország védőistennőjének szerepét: egyesül benne a pogány Boldogasszony (melyből különben a magyar hagyomány szerint hét volt!) és a szenvedő Szűz Mária (lásd még: Magyarország a középkori hagyomány szerint Mária országa) alakja. Szenvedésének határtalanságát jelzi, hogy keresztre feszítették, pontosabban a keresztről való levételének pillanatában látható.

Kisfaludi Stróbl Zsigmond különben egy másik, sokkal inkább a XIX. századi hagyományhoz visszanyúló Hungária szobrot is alkotott . A soproni Tűztorony belváros felé néző kapujára készített szoborcsoporton – mely a Trianoni békét felülíró soproni népszavazásnak állít emléket – a központi nőalak már nem a megkínzott anyaistenség, hanem a Szent Koronával a fején trónoló, méltóságot sugárzó királynő.

Hungária a soproni Hűségkapun: Méltósággal trónol

További két Hungária ábrázolást találtam a szoborlap.hu adatbázisban: mindkettő első világháborús emlékmű a harmincas évek végéről. A Pest megyei Sződön látható Hungária Istenasszony neve ellenére is inkább a szecessziós hagyomány jegyében született. A Mosonmagyaróváron 1938-ban felállított emlékmű ugyanakkor sokkal inkább a Szűz Mária középkori ábrázolásival mutat hasonlóságot.

De térjünk vissza az irredenta szobrok alakjaihoz. Talán nem ugrik be mindenkinek azonnal, hogy ki az a Hadúr a Nyugat szoborcsoporton (mert itt nem Horthy Miklósról, Magyarország Haduráról van szó). A Hadúr mint mitológiai alak először Aranyosrákosi Székely Sándor „A székelyek Erdélyben” című műeposzában szerepel (Haddur néven). Vörösmarty állítólag már Székely előtt használta a Hadúr nevet, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy Hadúr a XIX. század eredetmonda-gyártásban kiötlött magyar hadisten, aki soha nem is vált a magyar eredetmitológia részévé . Alakja talán leginkább a “magyarok istene” képzetével azonosítható.

Talán az egyetlen valóban eredeti történelmi jelképünk, melyet nem tudott bedarálni a hittérítő buzgalom Szent István idején, a turul. A turul köré különben nem fabrikáltak további nemzeti mitológiát, egyszerűen azért, mert eleve adott volt erős jelentéstartalma. A ragadozó madár egyébként szintén kedvelt európai nemzetjelkép (német, orosz, osztrák, szerb stb.).

Végezetül meg kell még említeni Csaba királyfit: a székely hagyomány szerint Csaba királyfi, amikor nemzetének szüksége lesz rá, vissza fog térni a Hadak útján (ami valószínűleg a tejutat jelképezi és a magyar sámánhit öröksége). Ez sem ismeretlen mitológiai elképzelés más népeknél: a németek Barbarossa Frigyest várják vissza, aki “örök” álmából felébred majd, ha a Reich-nak szüksége lesz rá.

A irredenta szobrok mitológiai alakjai közül kettő újabb keletű (Hungária és Hadúr), kettő régebbi hagyományokhoz köthető (Csaba királyfi, Turul), ezek közül a Turul éppen a XIX. században válik szélesebb körben ismert magyar nemzeti jelképpé. A nemzeti mitológia kutatása, át- és újraértelmezése, sőt ferdítése szintén a XIX. század jellegzetessége, majd a I. világháború után a sértett nemzeti öntudat újra felfedezi magának és megint újraalkotja a nemzeti jelképeket és hősöket. Nemcsak nekünk magyaroknak okoz gondot, hogyan bánjunk e jelképekkel, sokkal keményebben vetődött/vetődik fel ez például Németországban. Ezek a jelképek világháborús szereplésünk miatt “terheltek”, ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy évszázados hagyománnyal bírnak. Ebből a szempontból tehát teljesen lényegtelennek tartom, hogy például Csaba királyfi mítosza pontosan honnan származik és milyen régi. Semmivel sem vagyunk nagyobb nemzet, ha a monda előbb keletkezett, mint a germán hősi énekek.  Tegyük hozzá azt is, hogy ma a legelterjedtebb Trianon jelkép éppen hogy nem az ősi turul vagy akár a székely Csaba királyfi, hanem az autó hátuljára ragasztott Nagy-Magyarország térkép.

A irredenta szobrok érdekessége, hogy mindössze két nemzetiség jelenik meg rajta: egy szlovák kisfiú (a korabeli szóhasználattal tót!) és egy sváb leány. A többi, egykor Nagy-Magyarországon élt nemzetiség nem szerepel. De ők ketten eleve kiskorúak, így a magyaroknál keresnek a szobor alkotói szerint védelmet. Mint tudjuk a történelmi tények ennek messzemenően ellentmondtak: a szlovákok adandó alkalommal önálló államot alkottak, a svábok egy része pedig a Harmadik Birodalom oltalmába ajánlotta magát.

Persze a maga korában teljesen érthető volt, hogy a szobrok a XIX. századból származó mitológiai alakokkal és torz nemzetiség-képpel reagáltak Trianonra.  Trianon katasztrófája akkor heves érzelmeket váltott ki minden magyarból (bizony még József Attila is írt irredenta költeményt), a budapestiekben pedig elevenen élhetett még a román megszállás traumája.  A Szabadság tér további irredenta emlékművei már részben elszakadnak ettől a hagyománytól …

Advertisements

From → Szoborséta

4 hozzászólás
  1. komolyan kedvet csinálsz ahhoz, hogy egyszer ne az undor szemével tekintsek fővárosunkra.

  2. Ismerve Budapesthez való hozzáállásod ez egy komoly bók, köszi! Lám megéri blgot írni …;)

  3. Lenyűgöz az alaposságod. 🙂

  4. Soltész Anna permalink

    Hungária szobor van Budapesten a Hungária-krt. 16. Ciprus utcai sarkán az 1. emeletnél van.

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: