Skip to content

Szoborséta – A déli sáv

2012. június 7. csütörtök

Folytassuk a szoborsétánkat a Szabadság tér déli sávjában elhelyezkedő emlékhelyekkel. Csupán technikai megjegyezés, hogy ezentúl a bejegyzéseket már nem számozom, ugyanis a bejegyzések sorszáma a tartalom szempontjából már lényegtelen.

A déli területen három, a XIX. századra utaló emlékhely található. Egyrészt ezek az emlékhelyek a magyar történelem egy ritka optimista időszakára utalnak, másrészt egy magyar „sikerágazatnak” állítanak emléket.

Ha szemben állunk a Szovjet emlékművel ill. a Lipót Garázs kis épületével, balra helyezkedik el a Virulj emlékoszlop és kút. Annak állít emléket, hogy Gróf Széchenyi István felesége, Gróf Seilern-Aspang Crescence osztrák származású asszony egy platánt ültetett el az akkor –éppen férje kezdeményezésére – létrehozott pesti Sétatéren. Az ültetéskor még állt az Újépület. Annak déli-délkeleti fala előtt alakítottak ki egy sétálásra alkalmas területet, ahol a korzózókat térzene szórakoztatta, egy kioszkból pedig frissítőket árusítottak. Később ezt a területet Széchenyi térnek nevezték el. Az emlékoszlop elején az ültetés jelenete látható, a hátsó oldalán pedig a Jelenkor című folyóiratból egy részlet:

„Míg Széchenyi gróf fáradoz a nagy kezdet valósítása körül, azalatt neje Pesten az első fáját ülteti be az új közsétatérnek, mellynek alapítója ugyanazon dicséretes magyar: tett és szó embere. Azon pillanatban midön mártius 3-kán, a’ grófnő a’ platánt ezen szóval: virulj! a’ földbe ülteté mozsárdurrogások rázták meg a léget ’s hangos népörömkiáltozás zendült meg. Minden jelenvolt hölgy, magasrangú, úgy mint polgárosztálybeli megöntözték a helyet és nyalábot.” A JELENKOR 1846. évi mártiusi számából

Aki fát ültet bízik a jövőben – tartja a közmondás, és Széchenyiné platánültetése teljesen összecseng a XIX. század első felére jellemező határtalan magyar optimizmussal. E korszak szellemiségéről Szerb Antalnál, a Magyar irodalom történetében is akad egy találó rész: „A szabadságharc előtti, negyvenes évek a nemzeti optimizmus fénykora. A XIX. századi Magyarországon ebben az ellentétben domborodik ki a magyar eidosz két ellentétes arculata, a kuruc labanc ellentét: a kuruc optimista, a labanc pesszimista. A negyvenes években a magyar önbizalma határtalannak látszik. (…)

Kossuth Lajos kora. … a magyar tenger, melyen piros-fehér-zöld lobogók alatt magyar hajók futnak szerte… a nemzetiségek boldogok, hogy a magyar nemzet nagy szabadságában részesedhetnek, és gyönyörrel dobják el maguktól ősi nyelvüket…” (Szerb Antal: A magyar irodalom története, Magvető 1972, 305 oldal)

A Virulj emlékoszlopon látható jelenet a polgári Magyarország megalapozását ábrázolja: különböző korú nemesi és polgári asszonyok és férfiak együtt vesznek részt az eseményen, a grófnő mögött álló kislány pedig még jobban kidomborítja, hogy a jövőnek ültetik ezt a ma is látható platánt. Ha már Szerb Antal a nyelvet említette: talán nem annyira ismert tény, hogy Széchenyi, a „legnagyobb magyar”, nem beszélte tökéletesen a magyart, sőt levelezéseit eleve német nyelven folytatta (aki nem hiszi, lapozzon fel egy Széchenyi-levelezést tartalmazó könyvet. Én is megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Széchenyi és Wesselényi közti levelezést – Feleselős napló címen jelent meg a Helikonnál – németből fordították magyarra).

Nem messze a kúttól – melyből szépen csobogott a víz, amikor ott jártam – Széchenyi István mellszobra is megtalálható. Miután e mellszobor felállításnak a költségeit egy bank vállalta, elég erős az utalás a pénzügyi szektorra a szobor talpazatán: „A hitel híja szinte minden mozgást elakaszt”.

A Virulj kúttal szemben található a Magyar Atlétikai Emlékmű, mely arra emlékeztet, hogy az egykori Újépületben tartották az európai kontinens első nyilvános szabadtéri atlétikai versenyét. Az 1875. május 6.-án megtartott verseny során 8 számban, köztük ökölvívásban lehetett indulni. Azóta a sport a nemzeti büszkeség egyik sarokköve lett…

Két dologról még mindenképpen szólnék a déli terület kapcsán: egyrészt itt látható a Szüreti menet c. dombormű. Meg voltam győződve, hogy ez egy szocialista realista alkotás, valójában azonban 1942-ben készült. Sőt, a domborműven látható egyik korsón jobbról balra olvasható rovásírásos felirat díszeleg (jelentése: borban az igazság). Érdemes elolvasni létrejöttének történetét a szoborlap.hu oldalon.

Végezetül, a déli terület középső részén helyezkedik el egy sajátos működésű szökőkút: a felszökő víz egy téglalap alakú száraz területet zár körbe, ahová csak úgy lehet bejutni, ha a víz előtt a járdalapra lépünk, ugyanis ilyenkor egy rövid percre nem tör elő a víz a kövek közül. A szökőkút valójában csak látványosság, nincsen semmilyen mögöttes jelentése, a nyári időszakban viszont ez legnépszerűbb…

(Mindegyik képet PD készítette, sőt a rovásírásos szöveget már a helyszínen elolvasta nekem. Ezúton is köszönet a segítségért)

Reklámok

From → Szoborséta

2 hozzászólás
  1. Érdekes, megint sokat tanultam. Legfőképp azt, hogy mennyire nem ismerem még azokat a helyeket sem, ahol már ezerszer jártam. Meg aztán az is eszembe jutott, hogy hogyan emlékeznénk Széchenyire – emlékeznénk-e egyáltalán rá -, ha a rovásírás lett volna a heppje, és nem az, hogy meghonosítsa mindazokat az intézményeket, a közteherviseléstől a hitelen át a lóversenyig, amelyeket Angliában látott.

  2. Igen, azt gondolom Széchenyi tényleg egy Angliát álmodott ide, ami tartja hagyományait, de egyben haladó is. Sok “heppel” rendelkező honfitársunknak pedig már a névét se tudjuk.

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: