Skip to content

Szoborséta: A XX. század – számos kitérővel

2012. július 1. vasárnap

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, a Szabadság tér középső sávjában álló Bandholtz szobor az északi szobrokkal, emlékművekkel kapcsolható össze. Egészen pontosan arra gondoltam, hogy a Bandholtz szobortól északnyugati irányba haladva a XX. századi – egészen pontosan az 1944-1989 közötti – időszak történelmére utaló emlékhelyek állnak: Holokauszt (Carl Lutz emlékmű), felszabadulás, szovjet befolyási övezethez tartozás (Szovjet Hősi Emlékmű), rendszerváltozás (Ronald Reagen szobor), 1956 (Nagy Imre szobra a Vértanúk terén).

Carl Lutz

A Szabadság téren található Carl Lutz emlékmű csak egy, a több tízezer zsidót megmentő svájci diplomatára és tettére utaló budapesti emlékhelyek közül. Az egyik leglátványosabb Lutz-emlékmű a Dob utcában található, de a Szabadság tértől nem messze, a Vadász utcában is találhatunk egy emléktáblát. Ezen kívül a XIII. került nyugati oldalán húzódó rakpart is Carl Lutz nevét viseli, ahogyan számos pesti és budai rakpart magyar és külföldi zsidómentőkről van elnevezve (délről észak fele haladva Pesten: Salkaházi Sára, Jane Haining, id. Antall József, Carl Lutz, Budán: Raoul Wallenberg, Friedrich Born, Sztehlo Gábor, Angelo Rotta, Slachta Margit. Mindez természetesen szép gesztus, de valójában e személyek kevéssé kerültek be a hazai köztudatba, kivéve talán a svéd Wallenberget és a magyar evangélikus lelkészt, Sztehlot – utóbbi a Valahol Európában kapcsán).

A Szabadság téren található emlékhelyet – mely egy nyitott könyv, bal lapján Lutz arcképe, jobb lapján Lutz tettét leíró angol és magyar nyelvű szöveg  található – az Egyesült Államok Nagykövetsége alakíttatta ki 2006-ban. Carl Lutz 1942-től volt Budapesten a Svájci Nagykövetség dolgozója, aki a legkülönbözőbb módszerekkel igyekezett megmenteni a deportáció elől a zsidókat, így pl. több budapesti házat svájci védettsége alá helyeztetett, ahol menedékre lelhettek az üldözöttek, ill. több ezer embert sikerült védelmet biztosító dokumentumok segítségével Palesztinába menekítenie. Svájc a háború után engedetlen tisztviselőnek tekintette Lutzot, aki tettével megsértette hazája a háború alatt tanúsított semleges elkötelezettségét (tegyük hozzá, hogy Svájc soha nem engedte, hogy az európai zsidóság nagyobb kontingensei belépjenek az országba, félve attól, hogy ez a náci Németországnak ürügyül szolgál az ország megszállására). Wallenberggel szemben Lutz csak az ötvenes évek végétől kerül be a nemzetközi köztudatba, annak ellenére, hogy nagyjából minden második magyarországi zsidó megmentése az ő nevéhez köthető.

Szovjet hősi emlékmű 

A Szovjet Hősi Emlékmű a rendszerváltozás óta a viták, elméleti és valós-tettleges támadások kereszttüzében áll. Ennek kapcsán egy saját történettel indítanék:

2008 őszén a városszerte zajló tüntetések egyik mozzanata az volt, hogy a tüntetők Molotov koktéllal, macskakövekkel, cipőkkel próbálták megdobálni a szovjet emlékművet. Az esemény után egy jobboldali ismerősöm a tüntetők agresszióját azzal magyarázta, hogy eredetileg csak cipővel akarták megdobálni az emlékművet, amit a rendőrök megakadályoztak és ez vezetett a súlyosabb agresszióhoz. Miután tudtam, hogy vallásos katolikus, erre én csak ennyit mondtam:”Azok ott sírok. Keresztény ember nem dobál meg sírokat semmivel”. Erre elnémult.

Hozzáteszem, számomra se egyértelmű az emlékmű megítélése. Nemrég egy másik huszonéves ismerősöm – aki erdélyi magyarként az új gyorsított eljárás keretében kapta meg a magyar állampolgárságot – neofita buzgalommal a Reagen szobor kapcsán „kommunista emlékműnek” titulálta a Szovjet Hősi Emlékművet. Amikor felhívtam a figyelmét a különbségre (kommunista és szovjet között van összefüggés, de nem ugyanaz, és számomra a szavak pontos jelentése igenis fontos) azzal védekezett, hogy a magyar köztudatban az emlékművet a kommunizmussal azonosítják, majd később az egész beszélgetést törölte az internetről.

Az emlékmű eltávolításának, áthelyezésének gondolata újra és újra felvetődik: 2001-ben a Magyar Élettér Alapítvány úgy érvelt, hogy „Egyetlen hazafias szellemben nevelt magyar számára sem kétséges, hogy az orosz emlékműnek a katonai temetőben van a helye, s nem a város közepén”. A szervezet azt szerette volna elérni, ha a Szabadság téren először az Országzászlót, majd később az Irredenta szobrokat (ennek költsége a szervezte szerint 100 millió forint lett volna), sőt a Magyar Fájdalom szobrát is újra állítsák fel. Ezzel gyakorlatilag a Szabadság tér két világháború közötti arculatát szerették volna visszaállítani, melynek fő eleme az irredenta gondolat volt.

A Szovjet Emlékművet 2006-os tüntetéssorozatok során Budaházy György megrongálja, mely tettéért először fél millió forintos büntetésre ítélik, majd jogerősen csak 200 000 Ft kifizetésére kötelezi a másodfokú bíróság (a rongálással keletkezett anyagi kár 7 millió forint volt). Az emlékművet ezután körbekerítik, itt kerül sor 2008-ban az említett incidensre, majd 2011-ben összefirkálják az emlékművet (a felirat: „Vissza Erdélyt!, Mindent vissza!, Le a megszállókkal! Függetleség!” – utóbbi így, n betű nélkül). Legutóbb idén áprilisban az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség kérte a főváros vezetését, hogy kezdeményezze a szobor eltávolítást: „A Rákosi Mátyás, Kádár János és bűntársaik által irányított tömeggyilkos kommunista diktatúra azonban nem jöhetett volna létre, ha a Vörös Hadsereg nem tartózkodik hazánkban évtizedeken át. (…) A Szabadság téri emlékmű azonban a magyar nép számára az idegen megszállás és az ezzel fokozatosan kiépülő kommunista terror mementója, ezért a hazánkat megszálló szovjet csapatok kivonulása után két évtizeddel nincsen helye fővárosunk szívében.”  Itt is fent említett elképzelés köszön vissza: az emlékmű nem katonai emlékmű vagy katonasír, hanem az elnyomás, megszállás jelképe.

A http://www.budapestcity.org elnevezésű, alapvetően Budapest várostörténetével foglalkozó honlap is meglehetősen furcsán fogalmaz az emlékművel kapcsolatban. A ténybeli tévedéseket is tartalmazó írás (az emlékművet nem 1950-ben állították, és az Országzászlót sem ekkor bontották el) már eleve furcsán indít: Magyarország második világháborúban elpusztult 300 ezer katonai és civil áldozatát állítja szembe a Budapest ostromában meghalt 80 ezer orosz katonai áldozattal.  Mintha bármi köze lenne az áldozatok számának az emlékművek létjogosultsághoz, főleg, hogy nem teljesen tiszta, miért csak a budapesti ostrom katonai áldozatit említik, az iszonyatos mennyiségű oroszországi civil áldozatot – melyek leginkább szövetségesünk, a Német Birodalom lelkén száradnak – pedig nem. Úgy gondolom, jól érzékeltettem, hogy a Szovjet Katonai Emlékmű a tér legvitatottabb emlékhelyei közé tartozik.

Mielőtt azonban kifejtem a saját véleményemet és kicsit megismerkednénk az emlékmű létrejöttnek történetével, tegyünk egy kis kitérőt „szoboráthelyezés” ügyben…

A Szovjet Emlékmű a nyolcvanas években Forrás: szoborlap.hu, feltöltő: Ády

(A képek készítője és jogtulajdonosa ezúttal is PD, valamint a cikkek szerzője)

Advertisements

From → Szoborséta

4 hozzászólás
  1. Megint meg kellett állapítanom, hogy nem – sőt egyre kevésbé – ismerem a várost, ahol születésem óta élek. Fogalmam se volt róla, hogy ennyi “zsidómentő” rakpartunk van (bocsánat a profán fogalmazásért!). A felsorolásból (és úgy tűnik, a rakpartokból) kimaradt Giorgio Perlasca (lásd: http://tinyurl.com/7qydbme), a fasisztából lett zsidómentő, akinek élete már önmagában is szimbolizálja, hogy a történelem elég bonyolult. Carl Lutz Vadász utcai emléktáblája: ez az ún. Üvegházon áll, ennek története itt: http://tinyurl.com/7shkxd9

    Szovjet Hősi Emlékmű: neked a fő érved, hogy ez tulajdonképpen sír, ezért nem szabad bántani. Szerintem meg azért nem szabad bántani, mert szovjet hősi emlékmű, a felszabadulás-felszabadítás mementója. Így kezelik ezt Berlinben és Bécsben is, ahol nem keverik ezt össze – még ha a dolgok természetesen összefüggnek is – az ezt követő megszállással. Mellesleg államközi szerződés szól az emlékműről – ahogy már a Donnál elpusztult (de előtte szovjeteket, oroszokat, ukránokat irtó, kiraboló) magyar katonák sírjainak gondozásáról is. Elgondolkodtató az is, hogy akik a szovjet emlékmű eltávolítását követelik, azok az 1944-es arculat visszaállítását akarják, vagyis annak a politikának kívánnak emléket állítani, amely ahhoz vezetett, hogy a szovjetek megszállóként érkezzenek egy ellenséges országba – és úgy is viselkedjenek.

  2. Rás: Most megnéztem újra: Perlasca rakpartot nem találta, de kimaradt a felsorolásomból Budán az északi gróf Eszterházy János és délen a Nina és Valdemar Langlet rakpart. A kiegészítéseket ehhez köszönöm, az Üvegház honlap nagyon tetszik!

    A Szovjet Emlékművel kapcsolatban én még nem fejtettem teljesen ki a véleményem, azt a végére hagyom, mindenesetre érveiddel egyetértek, nem kell, nem szabad mindent egybemosni. Persze aki “napi politikai sikereket” hajszol, annak ez az emlékmű jó alkalom, hogy megszólalhasson, látványosan cselekedhessen. Tegyük hozzá, az irredenta gondolat ma csak látszólag fontos téma Magyarországon, egyesek mindent megtesznek, hogy a probléma valós súlyához képest “felülreprezentálják” azt az interneten és a médiában.

  3. Igazad van: “az irredenta gondolat ma csak látszólag fontos téma Magyarországon, egyesek mindent megtesznek, hogy a probléma valós súlyához képest ‘felülreprezentálják’ azt az interneten és a médiában”. A probléma csak az, hogy erre, az irredentizmusra – pontosabban annak szimulálására – rájátszik a kormánypolitika is. Amúgy nekem is meggyőződésem, hogy a magyar társadalom többségét ez éppúgy hidegen hagyja, mint a szimbolikus-érzelmi politizálás olyan egyéb elemei, mint a szoboreltávolítások, az utcanévcserék, stb.

  4. Az ilyen túllihegett dolgokból lesznek a nagy pofára esések. Meg láttunk már olyat is, hogy a szimbólumokon csattan az ostor. Most elég gyorsan akarom megírni a következő részt, mert ott pont ezekről lesz szó!

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: