Skip to content

A Cottage Chees-től a Cottage Hof-ig

2015. június 18. csütörtök

„S mivel nem voltak a gazdagság vagy a szegénység minősítésére vonatkozó fogalmaim, sokáig nem gondoltam arra sem, hogy a helynek vagy a környéknek bármiféle jelentősége lenne egy városban. Mire pedig megérthettem volna az összefüggést szülővárosom települési szerkezete, szociális struktúrája és építészete között, olyan léptékű lett a szociális átrendeződés, hogy ezek a hagyományos fogalmak elveszítették a jelentésüket. Nem maradt előkelő vagy gazdag városnegyed, s az ilyesmit jelölő fogalmak is alámerültek a feledésbe.”

Nádas Péter: Párhuzamos történetek

Kollégám Thomas éppen Cottage Chees-t majszolt ebédre miközben arra terelődött a szó, hogy melyek számítanak jobb, felkapottabb környéknek a császárvárosban. Itt Bécsben a kerületektől függetlenül léteznek kisebb egységek, melyet a köznyelvben Grätzel-nek hívnak (ahogy ez már csak a dialektusból átvett szavaknál lenni szokott, több írásmódja van a szónak, a német wikipédia szerint Gretzel, Gretzl, Krätzl vagy akár Kretzl, de szerintem a Kretzel-en sem rökönyödne meg senki). Ezek a területi egységek sokszor egykori falvak körvonalait őrzik, melyet a kerületi beosztás akár több kerületre is széttagolt.

Azt már lakótársaimtól is tudtam, hogy a bécsi környéki kis településeket (mint példéul Baden bei Wien vagy Tulln) Speckgürtel-nek hívják, ami magyarul körülbelül szalonnavonalat jelent. Szívesen költöznek ide azok a tehetősebb bécsiek, akik a nagyváros előnyeit továbbra is elérhető távolságban akarják tudni, de hátrányaival nem akarnak nap mint nap konfrontálódni. Bécsben ugyanakkor a legdrágább környéknek éppen a Cottageviertel számít, mely nevét nem a Thomas által is fogyasztott túrószerű „sajtról” kapta. A Cottage az angolban vidéki házat jelent és pontosan ilyeneket építettek az 1870-es évektől Währingben és Döblingben, Bécs északnyugati kerületeiben.

A Cottageviertel a századfordulón

A Cottageviertel a századfordulón

Tegnap úszni mentem, mivel az oberdöblingi Városi Fürdő érhető el a legkönnyebben, újra ide mentem. Különben ez a nap sem telt el magyar szó nélkül, három magyar kisfiú és két felnőtt is velem úszott a medencében.

A villamoson jutott eszembe, hogy ideje lenne megnézni a magyar szempontból többszörösen is érdekes oberdöblingi elmegyógyintézet épületét. Ha valakit érdekel az útvonal: a városból jövet a 38-as villamossal Billrothstraße/Gatterburggasse megállóig kell menni, utána egyenesen a Billrothstraßén, majd jobbra be és a felfele kanyarodó Obersteinergassén tovább. Az Obersteinergasse közepén sorompó zárja el az utat az autók elől, de gyalogosan kényelmesen tovább lehet menni – mielőtt áthaladtam, direkt megkérdeztem a rendőrt.

Az Obersteinergassén haladva egyszer csak feltűnik a villaszerű épület, az egykori Irrenanstalt (Őrültekháza), mely bizonyos hasonlóságot mutat az egykori vidéki kúriákból szociális otthonokká átfunkcionált, hasonló rendeltetésű magyar intézményekkel.

Az épület előtt Széchenyi-emlékhely található, mely németül és magyarul emlékeztet arra, hogy a „legnagyobb magyar” 12 évet töltött itt. Csak magyar nyelven olvasható a felirat: Eszméid élnek! (ennek kapcsán nem tudtam másra gondolni, mint arra: … csak éppen hazádban nem).

Minderről eszembe jut Cseh Tamás remek száma a legnagyobb magyar tragikus vívódásáról:

Széchenyi mellett további két németajkú magyar – különben Széchenyi sem tudott folyékonyan magyarul, teljes levelezése német nyelvű – végezte itt be földi pályafutást: a Bánságból származó Nikolaus Lenau, a romantikus világfájdalom költője (nevezik osztrák Petőfinek, bár a magyar költőnél előbb született) szintén 1850-ben halt meg itt, miután három évvel korábban agyvérzést kapott.

Nem emlékeztet semmi arra, hogy az anyák megmentője, Semmelweis Ignác szintén itt halt meg: mindössze két hetet töltött az idegotthonban, majd 1865 augusztusában hunyt el, mai napig tisztázatlan körülmények között.

Az idegotthon épületének helyén eredetileg egy szélmalom állt, melyet Adam Adelbert Hönig zsidó nagykereskedő örökölt meg. A szélmalom helyére villát építetett, melyet 1830-tól Bruno Gören, a Narrenturm egykori orvosa idegotthonként használt. Gören előkelő és gazdag család támogatást élvezte, akik saját családtagjaikat nem akarták kitenni az akkor szokásos, embertelen kezelési módszereknek. Gören pácienseit foglalkozásterápiával próbálta meggyógyítani. Az idegotthonban az első világháború idején fejsérülteket kezeltek, majd a második világháború alatt szellemileg sérültek nevelőintézete volt. 1991-től az épületben a Kerületi Bíróság található.

WP_20150616_19_43_41_Pro

Miután lekanyarodtam az Obersteinergassén, megpillantottam ezt a táblát.

WP_20150616_19_53_37_Pro

Gondoltam ha már itt vagyok, végig megyek ezen az utcán. A villák nagy részét sajnos nem lehet jól lefényképezni, rendszerint belelóg egy fa vagy egy ág a képbe ill. nincsen olyan elérhető pozíció, ahonnan az épület teljes szépségét be lehetne fogni.

A Cottagegasse végén még egy meglepetés fogadott: a Cottage Hof. A hatalmas szecessziós lakóépület 1902-ben épült Hans Dworak tervei alapján. Ezt is egy kicsit körbejártam és gyönyörködtem az impozáns épületdíszekben. Érdekes módon, ahogy elhagytam a Cottagegassét, megváltozott az utca emberének külseje is: még Oberdöblingben csupa öltönyös jött velem szembe, itt a Gürteltől nem messze a megszokott egyszerűség és sokszínűség fogadott.

Advertisements

From → Bécs - Wien

3 hozzászólás
  1. Ebből a Kretzl-ből ered nyilván a mi szép krecli szavunk. 🙂 Semmelweis utolsó napjairól (is) szól Louis-Ferdinand Céline könyve (tképp diplomamunkája és annak később írt függeléke), a Semmelweis.

  2. @Rás: Mindig okozol meglepetéseket: az előző, “csak egy házszám” kifejezést sem ismertem, de a krecli-t is tőled hallom először.
    Semmelweis kapcsán azt olvastam, hogy valószínűsíthető, hogy meghamisították a halotti anyakönyvet és valójában nem vérmérgezésben halt meg.

  3. @Attila: 1./ A “krecli” egy kis, körülhatárolt teret, zugot jelent, közvetlen és átvitt értelemben egyaránt.
    2./ Céline (orvostanhallgatóként még eredeti nevén mint Louis Destouches) 1924-ben írt diplomamunkájában egy nagyon látványos őrülési jelenetet ír le, amelyben Semmelweis berohan a bécsi egyetem anatómiai előadótermébe, ahol a bonctanórán a márványasztalon egy hulla fekszik; S. felvesz egy bonckést, odarohan a hullához szabdalni kezdi, és aztán “egy heves mozdulattal mély vágást ejt magán”. A fertőzés a következő hetekben szétterjed az egész szervezetében, és így hal meg. A 2012-es magyar kiadás függelékként közli (az 1938-ban meghalt) híres orvostörténész, Győry Tibor reflexióját, aki szerint “a hulla körüli jelenet a képzelet szüleménye”, és szerinte az igazság az, hogy “Semmelweis magával vitt az elmegyógyintézetbe egy apró, szinte észrevétlen sérülést, mely a műtőasztalról származott, ennek a következménye lett a gennyvérűség, a pyaemia…, amely ellen egész életében küzdött.”

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: