Skip to content

A hatalom szálai

2015. augusztus 29. szombat

Die Fäden der Macht – e címen látható a bécsi Kunsthistorisches Museumban egy válogatás reneszánsz falikárpitokból (hogy pontosan meddig, azt alapos kutakodás után sem sikerült kiderítenem). Munkáltatóm jóvoltából, egy művészettörténész vezetésével megnézhettem ezt a kiállítást pár héttel ezelőtt.

Bevallom, vegyes érzelmekkel mentem el a kiállításra, mert valahogy a falikárpit nekem a gobelin szóval cseng össze és annál unalmasabbat nem nagyon tudok elképzelni, mint a kispolgári ízlésvilágot tükröző virágot, vadászjelenetet és a semmibe meredő biedermeier hölgyeket ábrázoló szőtteseket.

És akkor itt érdemes megállni egy szóra – idősebbek tudják, hogy az ilyen kezdetű mondatok után nyelvészkedés jön. A magyar és német nyelvben egyaránt elterjedt a gobelin szó a falikárpitok jelölésére, mely az ilyen remekműveket előállító műhelyre utal (Manufacture nationale des Gobelins). Ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor csak az ebben a műhelyben előállított műveket szabad gobelin-nek nevezni. A Tapisserie a 19. században terjedt el e technika jelölésre, míg a németben a középkorban Bildwirkerei-nek nevezték a falikárpitokat, mely kifejezést a tudományos nyelvben újra elkezdték használni. Igazából helytelen a faliszőnyeg kifejezés is, hiszen a szövéstől és a szőnyegszövéstől eltérő technikával készültek ezek a művek. Míg a szövésnél a fonalat végighúzzák, addig a tapisserie esetében csak a mintát tartalmazó kartonon megadott helyen szőtték végig a fonalat. Ez egyben azt is jelenti, hogy falikárpit kizárólag kézi szövéssel készülhet.

Ezek a valóban lenyűgöző méretű falikárpitok  többszörös célt szolgáltak. A középkorban jellemzően a várról várra utazó uralkodói udvartartás számára a kárpitok a csupasz falak borítására és díszítésére használták, emellett valamelyest szigetelték a termeket és jót tettek a helyiség akusztikájának is.

Ezen túl a nézők épülésére és elkápráztatására is szolgáltak ezek a művek. Sok esetben képsorozatok készültek, ahol kárpitról kárpitra követhetők az események és mintegy részesei vagyunk a történéseknek.

Végül egy jó tanács: a hatalmas kárpitokat a kiállítson csak egy bizonyos vonalig szabad megközelíteni, ha ezt nem tartjuk tiszteletben, sok nyelven bemondják, hogy maradjunk a vonal mögött. Aki a képek részelteire kíváncsi, annak kis messzelátókat helyeztek a kiállítási terében.

Reklámok

From → Bécs - Wien

2 hozzászólás
  1. Szeptember 20-áig látható – legalábbis a múzeum honlapja szerint. 🙂 Az nem derült ki, hogy végül is tetszettek-e a tapisserie-k (mondjuk, én a magam szabados módján továbbra is gobelinnek nevezem őket). Ja, és még valami, ami érdekes: ha jól figyeltem, valamennyi Flandriában, többnyire brüsszeli műhelyekben készült, és egy-egy hatalmasabb darabon párhuzamosan több műhelyben is dolgoztak.

  2. Rás: biztos nem láttam a fától az erdőt, azért nem láttam 🙂 Különben abszolút tetszett, főleg, hogy a falikárpitok bemutatása ritkaságszámba megy.

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: