Skip to content

A változás útja, 1939-1989

2015. augusztus 31. hétfő

Szeptember 4-éig látható a Karlsplatzon a “Wege zum Umbruch 1989. Ostmitteleuropa 1939-1989” (magyarul Utak a változáshoz, Kelet-Közép-Európa 1939-1989). A kiállítás anyaga online is elérhető angol nyelven.

Amikor pár hete, egy meleg nyári estén megnéztem a kiállítást, két érdekes helyszíni élményben volt részem: először egy részeg orosz hőbörgését hallottam, aki nehezményezte, hogy hiányoznak az orosz nyelvű feliratok. Tény, a kiállítás képeit és dokumentumait 7 nyelven, angolul, lengyelül, magyarul, románul, németül hollandul és franciául látták el magyarázó szöveggel – a megszállók és elnyomók nyelvén nem. Így a szövegeket értette az holland kisfiú is, aki felkiáltott: nézd mama, Budapest, itt jártunk nemrég.

Szóval az egyik nyitott kérdés, hogy valóban érdemes lenne-e az elnyomók, hódítók nyelvén is feliratot készíteni? A másik számomra számomra is izgalmas probléma: mit jelent ma egy fiatalnak az a rendszer, amiről csupán hallomásból, dokumentumok alapján van ismerete. A kérdéseket nyitva hagyva egy-két szó a kiállításról.

A tárlat főleg este látványos, a hátulról megvilágított fotóknak egészen sajátos hangulatuk van.

A kiállítás tematikusan a klasszikus szabadságjogok (szólás- és vallásszabadság), az egyén (utazás) és a közösség (nemzetek és a gazdaság) szabadságának hiányából kiindulva mutatja be a keleti blokk történetét. Az utazó kiállítás, mely Bécs után Bukarestben lesz látható sokrétűen tárja fel, hogyan valósult meg az egyes országokban a sztálinista, kommunista elnyomás.

Közép-Kelet-Európaiként kissé elszégyelltem magam, hogy most olvastam először pitești-i börtönkísérletről (a magyar nyelvű wikipédia-cikk sajnos még nincsen hozzá), a csehszlovákiai Rudolf Slánský elleni kirakatperről (magyarul szintén nincsen róla wiki-cikk), vagy Witold Pilecki tragédiájáról.

Egykori újságíróként a legérdekesebbnek a korabeli sajtóból válogatott cikkeket tartottam. Két tekerőkar segítségével szemezgethettem a Népszabadság és a Neues Deutschland veretesen kommunista stílusú és tartalmú cikkei között. A kiállítás képeinek utolsó blokkja 1989 eseményeihez kapcsolódik. 1989 számomra is nagy változásokat hozott: ez volt az utolsó évem abban az általános iskolában, ahova 8 évet jártam és ahol kisdobossá és úttörővé avattak. A nyolcvanas éveknek volt egy fullasztó, nyomasztó légköre – legalábbis én így éltem meg ezt az időszakot. Szemben ezzel az időszakkal a gimnázium és a formálódó új Magyarország izgalmas, színes és szabad volt. Persze ez csak az én látásmódom: nincsen egyetlen legitim és érvényes olvasta a történteknek. A kiállítás sokrétű, a képekkel és az installációikkal becsalogat, de bőven akad érdekes és tanulságos olvasnivaló a képek és dokumentumok mellé. Persze egy ilyen kiállítás igazán mélyenszántó nem lehet, de legalább felhívja a figyelmet, érzékennyé tesz a téma iránt.

Advertisements

From → Bécs - Wien

Hozzászólás

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: