Skip to content

Hommage á David Bowie 1.

2016. január 30. szombat

Születésnapja után egy nappal halt meg. Azóta nap, mint nap eszembe jut egy száma vagy egy hozzá kapcsolódó emlék. „Inspiráció, idol, iránytű volt számomra” – írtam halála másnapján a Facebookon írt rövid megemlékezésben. 1997-ben élőben is láttam a Szigeten. Amikor 1998-ban kirabolták a lakásom és elvitték az összes CD-met, egyedül Bowie-tól az Outside menekült meg egy véletlen folytán. És amikor meghallgattam a Blackstar-t, azon gondolkoztam, hogy vajon elmennék-e a temetésre, ha majd egyszer meghal… Soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezik.

András barátom írt legutóbbi bejegyzésben Bowie-ról, amiben megemlítette, hogy ha még blogolnék, milyen érdekes bejegyzést születhetne a témában. Nem bírtam ellenállni a felhívásnak…

Nem volt még egy olyan művész vagy alkotó az életemben, aki ennyire erősen hatott volna rám, akinek az életpályáját ilyen jól ismertem volna. A nyolcvanas évek után majdnem minden nagylemezét megvettem és meghallgattam, számomra az említett Outside című lemez mai napig mérföldkőnek számít a könnyűzenében. Bowie túlzás nélkül reneszánsz ember volt: énekes, színész, zenei producer és festő. Persze leginkább zenészként alkotott jelentőset, ebben pedig mindig képes volt a megújulásra és az új befogadására. Híd a XX. és XXI. század között, egy olyan alkotó, aki mindig megérezte az elkövetkező időszaki zenei és társadalmi trendjeit.

Mindemellett Bowie igazi egyéniség volt: miközben sztárként újabb és újabb alakváltozáson ment keresztül, magánemberként közvetlen, sztárallűröktől mentes, intelligens és humoros személyiség volt.

Bowie több száz dalt írt – egy internetes Bowie-FAQ szerint közel 720-at. A legméltóbb megemlékezés, ha felidézek egy-kettőt ezek közül a dalok közül.

Major Tom

Major Tom alakját Bowie 1969 teremti meg a Space Oddity című számban.

Ez a szám beharangozza az űrkorszakot, azonban nem az űr valóságos meghódítását (hiszen mai napig még egy vacak űrbázist sem sikerült építeni egyetlen bolygón sem) hanem az űrutazás tematikájának megjelenését a népszerű kultúrában. Bowienak sikerült egyetlen számba belesűríteni azokat a kliséket, amik majd megjelennek később az űrben játszódó sci-fikben (üzenem, a feleségemnek, hogy szeretem, a kapcsolat megszakad a földdel, a táplálék proteintabletta). Egy érdekes szójáték még a dalban a következő:

Planet earth is blue

And there’s nothing I can do.

E két sor nem csak azt jelenti, hogy nincs mit tenni, a bolygónk kék, hanem, hogy a „bolygó szomorú és nem tehetek ellene semmit”.

Major Tom alakját Bowie teljesen átalakítja az Ashes to ashes című számban, itt már az asztronauta egy drogfüggő (Major Tom’s a junkie). Az Ashes to ashes-ben gyakorlatilag Bowie leszámol Major Tom alakjával. A számhoz készült videóban egy furcsa, szürreális jelenet, hogy Bowie édesanyjával sétál a tengerparton, miközben a mama figyelmezteti, hogy ne szívózon Major Tommal: „My mother said to get things done, You’d better not mess with Major Tom”. A dal egyben a sztár súlyos drogfüggőségéről is szól (I stay clean tonight).

Let’s dance

„Put on your red shoes and dance the blues” – Bowie egy interjúban megemlítette, hogy a piros cipő a gazdagság és jólét jelképe. Ez a sor számomra azért is jelentős, mert 2003 körül vettem magamnak egy pár piros Nike cipőt (soha nem volt előtte piros cipőm). Ebben táncoltam végig második fiatalkoromat a budapesti klubokban. Azonban minden felhőtlen örömtánc ellenére mégiscsak közelebb áll lelki alkatomhoz a blues.

A Let’s dance különben a nyolcvanas években született könnyedebb és népszerűbb számok közé sorolható, ide tartozik még Mick Jaggerrel közösen a Dancing in the streets, Tina Turnerrel a Tonight és a China Girl. Sokan Bowiet éppen ezekét a kommerciálisabb számokért szeretik, mások meg éppen hogy emiatt nem és inkább az elvontabb, kevésbé slágergyanús dalait tartják igazán jónak. Szerintem értelmetlen az életművet mesterségesen kettévágni, Bowie mindig is szeretett kísérletezni, ettől olyan egyedülálló az életműve.

Heros

Míg Andy Warhol szerint a jövőben mindenki lehet 15 percig híres, Bowie szerint mindenki lehet hős egy napra. A hős pár visszaemlékszik arra, amikor a berlini falnál megcsókolták egymást és közben golyók süvítenek a fejük felett. A kedvencem sorom ebből a dalból, a szabadság iránti vágy gyönyörű kifejezése: „I, I wish you could swim, Like the dolphins, like dolphins can swim”.

A dalt 1979-ben vették fel egy, a berlini fal mellett lévő stúdióban, ahonnan a NDK-ban lévő őrtornyokat is lehetett látni. Bowie inspirációként Otto Mueller: Szerelemesek a kerti falak között című festményét említi meg.

Liebespaar zwischen Gartenmauern Otto Müller 1916

Bowie a hetvenes évek nagy sikerei után 1976-ban Berlinbe költözött. Berlini éveit számos legenda övezi, tény azonban, hogy itt sikerült kigyógyulnia súlyos kábítószer függőségéből (ami igazán nagy szó, ha meggondoljuk, hogy heroin-függő volt és hogy a hetvenes évek dekadens Berlinében elég könnyen lehetett hozzájutni a droghoz). Inspirálóan hatott rá az elzárt Nyugat-Berlin sajátos kultúrája, a Heroes-nak elkészítette a német változatát is.

Advertisements

From → Hommage à Bowie

One Comment
  1. Köszönöm, erre gondoltam.

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: