Skip to content

Hommage á David Bowie 2 – Az örök megújuló

2016. február 14. vasárnap

David Bowie a rock kaméleonjaként vonult be a könnyűzene történetbe. Művészi pályája során egymás után bújt bele különböző szerepekbe és attól sem riadt vissza, hogy ezektől az alakoktól végleg elbúcsúzzon. Az első ilyen alak Ziggy Stardust volt, egy adrogün, excentrikus rockmessiás, aki a szeretet és a béke hírnöke, kicsapongó életmódja miatt azonban még saját magát sem képes megváltani. Bowie ebben az időszakban vörösre festett hajjal, sminkben és futurisztikus ruhakölteményekben jelent meg a színpadon. Ziggy-nek saját „szuperhős” szimbóluma is volt, egy vörös-kék villám formájában.

Bowie, miután jelentősen hozzájárult a hetvenes évek glamrockjának zenei és stílusbeli alapjainak megvetéshez, el is búcsúzik az általa megteremtett emblematikus alaktól, Ziggytől. 1973 nyarán egy angliai koncerten bejelenti, hogy karrierjének vége és ezzel együtt Ziggy Stardust is már a múlté.

1975-ben Amerikában a rythem and blues világát fedezi fel magának a Young Americans című albummal és ehhez már jó-szabású öltönyt hord.

Az egyik legismertebb dal erről az albumról a Fame, melyet John Lenonnal közösen vettek fel. A dal azokról a keserű tapasztalatokról szól, melyet Bowie menedzserével, Tony Defries-szal szerzett. Defries több pénzt tartott meg Bowie bevételiből, mint amennyit juttatott neki. Bowie ekkor tapasztalata meg, hogy a hírnév nagyon is csalóka lehet, ha egy sztár nem figyel oda a pénzügyeire.

Bowie berlini időszakát már említettem az előző bejegyzésben, úgyszintén a berlini időszakot követő nyolcvanas évekbeli kommerciális sikereket. A nyolcvanas évek második felére elég kritikusan tekint vissza a művész: szerinte egyenesen alkotói válságba került (ekkor születik az Absolute Beginners az azonos című film betétdala, melyben Bowie maga is játszott). Tény, hogy az ekkor született dalai eléggé – mai kifejezéssel élve – mainstream-izűek, míg Bowie saját magára inkább avantgárd-művészként tekintett.

A nyolcvanas évek végén Bowie újból megérzi az elkövetkező évtized tendenciáit: a Tin Machine nevű formációval olyan zenét játszik, mely megelőlegzi a kilencvenes évek grunge-os hangzást (Nirvana, Pearl Jam). A kezdeményezés a kritikusokat és rajongókat egyaránt megosztotta, a vegyes sikerek ellenére azonban Bowie úgy érezte, hogy sikerült végre művészileg is megújulni.

A kilencvenes évektől Bowie rengeteget kísérletezik, 1995-ben jelenik meg a véleményem szerinte legjobban sikerült, korszakalkotó albuma, az Outside. Eredetileg trilógiának tervezte, de mindössze ez az egy album készült el belőle. Akik szerették a nyolcvanas évek sláger-gyáros Bowie-ját, azok ezzel az albummal nem sokat tudtak kezdeni. Akik éppen az avantgárd művészt látták és tisztelték benne, azok az „igazi” Bowie visszatérését ünnepelték. Az album tartalmaz olyan dalokat is, amik viszonylag népszerűek lettek, bár egyik sem túl könnyen emészthető, például ezek:

Az egész album a Fin de Siècle jegyében született, egy sötét utópia, melynek központi alakja Bowie alteregója, Nathan Adler. Adler egy elképzelt jövőben (az album megjelenéshez képest öt évvel később, 1999 végén) nyomoz ún. művész-bűncselekmények után. Kitalált alakok egész univerzuma tárul fel, az albumhoz még egy többoldalas napló is tartozik, mely 1977 (ekkor jár Bowie Berlinben) és 1999 közötti naplórészleteket tartalmaz. A dalok megíráshoz Bowie ahhoz a technikához nyúlt vissza, amit Willam Burroughs-tól a beatirodalom mesterétől leesett el. Borroughs ún. cut-up technikájának azt volt a lényege, hogy szövegeket szétvágott majd újrarendezte őket. Bowie ezt a technikát alkalmazta a hetvenes években is, ezúttal azonban számítógép segítségével „generált” szövegeket az albumhoz. Az Outside-ot végül sosem folytatta, egyedülálló kísérlet maradt életművében.

Az Outside egyik nagyszerű dala még az I’m Deranged.

A dal egyben David Lync Lost Highway cimű filmjének betétdala is. Ugyanolyan jól illik Lync felkavaró, nehezen értelmezhető filmjéhez, mint ahogy az Outside sejtelmes, felkavaró világához.

 

Reklámok

From → Hommage à Bowie

One Comment
  1. Köszönöm, megint sokat tanultam, de igazából csak a Hallo, Spaceboy és a Heart’s Filthy Lesson klip tetszett – azok viszont nagyon. 🙂

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: