Skip to content

Hommage á David Bowie 3 – Az Outsidetól a The Next Dayig

2017. január 8. vasárnap

Holnapután lesz egy éve, hogy meghalt David Bowie, ma lenne hetven éves. Egy éve kezdtem meg a róla szóló megemlékezést: az első részben  egy-két dalát idézetem fel, a második részben az első kommerciális sikerektől, azaz Ziggy Stardust nevével fémjelzett korszaktól az Outside című album megjelenéséig tekintettem át munkásságát (itt tűnik fel, hogy úgy írok róla, mint valami babérkoszorús költőről. Pedig éppen a lazaság, közvetlenség volt egyik legjellemzőbb vonása).

Bevallom, hogy az Outside után csupán egy albumát hallgattam meg végig, és egy-két számára lettem figyelmes. Ezeket a hiányosságokat halála után pótoltam: azóta mindegyik számát meghallgattam, melyet 1995 (Outside) és 2013 (The Next Day) között készített.

Bowie 1997-ben jelentkezik az Earthling című albummal.

Earthling_(album).jpg

A számok a kilencvenesek évek meghatározó új hangzása, a  drum and bass hatását mutatják, erős indusztriális beütéssel. Akkoriban nagyon bátor albumnak tartottam, főleg, hogy Budapesten ezután jelenik meg a klubokban is a drum and bass.

A legzseniálisabb szám az “I’m afraid of Americans”:

Bowie a számmal kapcsolatban elárulta, hogy valójában nem az Amerikaiakkal, hanem az amerikai típusú globalizációval szembeni kritikára gondolt, amikor a számot írta. Java szigetén volt, amikor a McDonalds megnyitotta a szigeten első üzletét. Félelmetesnek tartotta, hogy hogyan hódít meg mindent az USA homogenizált kultúrája. A videóklip szerintem egy kicsit mást sugall. Én legalábbis úgy éreztem, hogy Bowie a fegyvertartás kultúrája miatti állandó félelemérzetre utal a számmal.  A klipben látható hosszú hajú üldöző különben Trent Reznor, a Nine Inch Nails frontembere, az amerikai indusztriál hangzásvilág mestere. Az “I’m afraid of Americans” remix verzióját is a NIN jegyzi. Emellett egy interjúban megjegyezte Reznor, hogy Bowie személyesen is sokat segített neki kábítószerfüggősége leküzdésében.

Bowie soron következő négy albumát halála után hallgattam meg. Ezek közül is csak egy-egy szám ragadta meg a fantáziámat, de azokat igazán nagyszerűnek találom. Mint a mélyen szomorú és fájdalmas Heaten – The rays című számot a Heaten című albumról:

Acélsziluett,

Ege üveg,

A való világnak készült,

S minden elpusztul majd.

Várni valamire,

keresni valakit,

van-e értelme,

soká merengtem-e tán?

Azt mondtad elhagysz,

s a nap alábukott,

sugara magasan,

érzem halálát.

Reklámok

From → Hommage à Bowie

Hozzászólás

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: